Az első és legfontosabb: Felejtsük el a hisztit, ragelést meg a trollkodást. Nem fun, nem jópofa, nem menő. Ha annak érezzük, akkor játék helyet töltésünk el egy kis időt önfejlesztéssel vagy egy pszichológussal. Nincs olyan szituáció, ami az ilyen viselkedést indokolhatná. Ha például három csapattársunk Novát akar pickelni és azon vitáznak, hogy melyikük a nagyobb láma, miközben a negyedik játékos, akinek banolni kéne, az meg javában végig afkolja a tiltásra adott 60 másodpercet, aztán kipickeli a Novát first picknek a másik három pióca elől, akkor what? Őrizzük meg a nyugalmunkat, mert még semmi sincs vesztve! Amivel biztosan nem segítünk se magunkon, se ezen a képzeletbeli csodálatos csapaton, ha mi is lemegyünk a szintjükre kakit dobálni. Igen, kakit dobálni. Képzeljük el, hogy állatokkal van dolgunk, akik kakit dobálnak egymásra. Ez nem túl elegáns módja az önkifejezésnek, de ők állatok, nekik így megy, viszont ha csatlakozunk hozzájuk, azzal csak megerősítjük ezt a magatartást, amikor mutathatnánk is nekik alternatív lehetőséget. Mit tegyünk hát? Sokan azt mondják, hogy ebben a helyzetben a legjobb amit magunkkal és az idegrendszerünkkel tehetünk, ha instant leavelünk és vissza se nézünk. Én ezt nem ajánlanám. Ha valaha is ki szeretnénk kecmeregni ebből a gödörből, akkor ne tegyünk ilyet, hanem próbáljuk meg kezelni a helyzetet. Hogy miért gondolom, hogy lehet kezelni? Itt jön be a második fontos dolog, amit mindenkinek az eszébe kell vésni: Nem vagyunk elátkozottak. Nem utál minket az univerzum és nem mindig mi kapjuk a lámákat. Ilyen nincs. Jó eséllyel az ellenfélbe is épp olyan kretének tehetségek vannak, mint nálunk, mert ez egy ilyen csodás jellemzője a online videojátékok közösségének. Lehet, hogy ez nem így van. Mármint lehet, hogy tényleg náluk vannak a vacakabb játékosok, de a helyzet az, hogy a legtöbb meccs nem is igazán ezen dől el, hanem azon, hogy melyik csapat törik meg előbb fejben. Ha mi mindig, következetesen a legjobb teljesítményünket igyekszünk nyújtani, akkor feljebb fogunk jutni, mint azok, akik megtörten játszanak vagy azonosulnak a fenti kakidobáló magatartással. Ha pedig már itt tartunk, akkor a harmadik fontos szabály: soha ne játszunk mérgesen, idegből, tilted csirke módjára. Ez nem jó se nekünk, se a közösségnek, ráadásul kiakasztunk másokat is, akik kiakasztanak majd másokat is, akik meg legközelebb majd minket akasztanak ki és végül lehetetlen lesz egy épkézláb meccset játszani és szegény Blizzard csődbe megy, de mi előbb bolondulunk meg vagy hagyjuk ott az egészet. Ha nem ez a célunk, hanem tényleg szeretnénk feljebb lépdelni a ranked létrán, akkor csakis kisimult idegszálakkal és kipihenten álljunk neki játszani elvégre rankedezni akarunk nem drunken rage qp-zni, mint valami rumtól áztatott kalóz, akinek igazi trollok voltak az ősei.

Ha a fenti három ponthoz tartjuk magunkat, akkor már nálunk rendben lesznek az alapok, de mit kezdjünk a fentebb említett csodás csapatokkal? Először is felejtsük el picit, hogy a chat alapján sokszor klinikai esetekkel van dolgunk (ami ugyan az emberiség számára nagyon szomorú, de nem itt fogjuk megoldani ebben a lobbiban) és koncentráljunk inkább a szituációra. Nézzük meg, hogy milyen pályán fogunk játszani. Rankednél nagy előny, hogy lehetőségünk van felkészülni az egyes pályákra. Ehhez tisztába kell lennünk azzal, hogy mi miket tudunk játszani majd ezt összevetni a csapattársaink statisztikájával és kitalálni egy az adott pályának megfelelő csapatösszeállítást. Ha eredményesek akarunk lenni HL-be, akkor meg kell értenünk, hogy ez nem az új hősök meg új trükkök begyakorlásának a helye. Itt akkor van a legjobb esélyünk, ha már jól bevált és általunk kiismert stratégiákat alkalmazunk, amik megvalósításában kellő tapasztalattal is rendelkezünk, elvégre olyan játékosokkal kell majd összedolgoznunk, akikkel előtte még soha nem játszottunk, ami önmagában elég rizikótényező. Erre nincs túl sok idő, szóval az esélytelen, hogy reszeltekbe menően végig nyálazzuk az összes társunk statisztikáját, de arra bőven van idő, hogy megnézzük, hogy mivel játszanak legszívesebben, mert valószínűleg azzal is lesznek a legjobbak. 60-as szintű, 0,4 kdr-es Falstad a legjobb a gyereknél? Az szívás, de képzeljük el, hogy mit tenne egy olyan hőssel, amivel még soha nem játszott, s a Falstad máris szimpatikusabb. Nagyon kicsi az esélye, hogy ténylegesen 4 darab OTP Novát kapunk magunk mellé, így ha tudjuk miket szeretnek játszani a társaink, akkor az alapján össze tudunk rakni gondolatban egy funkcionáló csapatot, amit ha megosztunk velük, akkor sokkal nagyobb eséllyel fogják elfogadni, hogy inkább a kedvenc hősükkel játszanak, minthogy mind Novázni akarjanak, amit úgy se lehet. Trükkös dolog ez, aminek a kulcsa az eredményes kommunikáció, mert közben még azt is figyelembe kell venni, hogy lehetőségekhez mérten reagáljunk az ellenfél hősválasztásaira. Érdemes ismerni az aktuális metákat, így egy-két jólirányzott tiltással könnyen feszültséget kelthetünk az ellenfél soraiban, amivel máris közelebb kerültünk a győzelemhez. Igen, az összes erőfeszítésünk hiábavaló lehet, ha a társaink inkább egymást szidják, mint hallgassanak a szép szóra. Ez sajnos benne van, de ha csak egy emberrel sikerül szót értenünk, akkor máris sokkal jobbak az esélyeink. Ez sok türelmet és rugalmasságot igényel. Áldozatokat kell hoznunk. Nem játszhatjuk mindig azt, amit szeretnénk, mert azzal ellehetetleníthetjük saját magunk és az egész csapat győzelmi esélyeit. Ha csak egy bizonyos szerepet szeretünk beölteni a játékban és csak 1-2 hőssel akarunk játszani, akkor el kell fogadnunk, hogy valószínűleg nem leszünk se túl sikeresek, se túl népszerűek HL-ben. Az ilyen fajta makacsság általában véve nem tesz jót a morálnak egy csapat alapú játékban, ráadásul hatalmas kockázat is, hiszen, ha kitiltják azt a pár hősünk, akkor szinte haszontalanok leszünk. Így hát HL-nek nekifogni egy tisztességes hős és játékismeret nélkül felér egy önön tököndöféssel. Nem elég azaz 5 szint. Ismerjünk készség szinten legalább 3-4 hőst minden egyes role-ra, hogy a legjobb esélyünk legyen betölteni a véletlenszerűen összeállt csapatunk hézagjait. Ha eddig eljutunk, kellően felkészülten, a megfelelő lelki és idegi állapotban fogunk neki a játéknak és kellő figyelmet fordítunk egy működőképes csapat kialakítására, akkor már szinte a zsebünkben is a győzelem, pedig még el se hagytuk a hősválasztó fázist.

Persze egy jó draft nem minden. A legtökéletesebb csapatösszeállítás is felsülhet egy szedett-vedett 5 dd-ből álló ellenség ellen, ha meccs alatt nem koncentrálunk kellően. Nem elég a saját játékunkra figyelni, ez nem az a játék, ahol egyedül megnyerjük a meccset. Fontos, hogy legjobb tudásunk szerint segítsük a csapattársainkat. Ha látjuk, hogy valaki folyamatosan meghal, akkor nem az a megoldás, hogy elküldjük a francba, mi meg sértődve bevonulunk a kút alá, mondván GGWP, mi jobbak vagyunk annál, hogy ilyen társakkal játszunk. Aki így gondolkodik, az saját magának a legnagyobb ellensége és egy vesztes. HOTS-ban csak annyira erős egy csapat, amennyire a leggyengébb tagja. Ha segítünk egy társunknak, akár tanáccsal, akár azzal, hogy igyekszünk védeni, azzal saját maguknak is segítünk. Van akin nem lehet, mert mindegy milyen szofisztikáltan próbálunk meg a lelkére hatni, ő akkor is csak anyázni tud. Ezek az emberek általában már túlságosan frusztráltak a saját maguk játéka miatt, hogy akármilyen építő kritikát befogadjanak. Érzik ők is, hogy kaki a játékuk, nem segít, ha emlékeztetjük rá őket, de az is lehet, hogy valami teljesen más IRL gondjuk van, amin mi amúgy se tudunk segíteni és az hat ki a játékukra, szóval ilyenkor a legjobb, ha szépen hagyjuk őket. Nem ez a szópárbajok helye. Senki se lesz közelebb a győzelemhez azzal, hogy felhúzza magát, meg a saját csapattársait. Törekedjünk rá, hogy ezt kerüljük. Egy rosszul játszó, de igyekvő, motivált csapattárs százszor hatékonyabb, mint valaki, aki kiég és feladja. Ha látjuk, hogy valaki rosszul játszik ATM, fut mikor ütni kéne és üt mikor futni kéne, azzal nincs mit kezdeni. Alapvető mechanikai problémákat nincs idő kezelni és semmilyen tanács nem fog ott helyben segíteni azon, hogy ezek a játékosok egyszerűen rosszul mérik fel harc közben a szituációkat, tehát teljesen felesleges nekik elkezdeni magyarázni meccs közben, hogy az előző fightnál mit kellett volna csinálniuk. Ha fejlődni akarnak, akkor majd megnézik a meccs visszajátszását, de itt már a következő harcra kell koncentrálni és nem az előzőre. Kommunikálni fontos, de a személyeskedés és a sehova se vezető értelmetlen odamondások nem segítenek, akár jogosak, akár nem. Használjuk a pingelést és szorítkozzunk a stratégiai információk megosztására.  Bármilyen rossz is a helyzet, meg kell próbálni kihozni belőle a legjobbat. Akadnak például olyan játékosok, akik azzal a tervel érkeznek, hogy majd ők egy jó specialistával megnyerik a meccset. Ez akár össze is jöhet, de meg kell nézni, hogy a top 500-ban lévők mennyi specialistát játszanak. Elenyészően keveset. Oké ezek a javaslatok nem a top 500-nak szólnak, de attól még le lehet vonni a következtetést: A split push stratégia egy kétélű fegyver, pláne HL-ben. Ha a csapat nem alkalmas bármilyen okból arra, hogy eredményesen védekezzen az adott pályán 4v5-be, vagy az 5. ember nem tud úgy pusholni, hogy az megérje, akkor ezt meg kell értetni a specialistát játszó játékossal vagy ha nem megy, akkor egyszerűen a többieknek kell alkalmazkodni, stratégiát alkotni. Remek megoldás csalinak használni az ilyen játékosokat vagy amit az adott helyzet enged, de soha semmilyen körülmények között ne kezdjünk el flamelni senkit, mert az csak demoralizálja a csapat többi tagját és a kikapás irányába sodor minket. HOTS tipikusan az a játék, ahol az utolsó pillanatig koncentrálni kell akkor is, ha nyersére állunk és akkor is, ha vesztésre, mert bármikor fordulhat a kocka, ha valamelyik csapat leenged a védelméből.

Akadnak ilyen fura, kicsit kattant emberek a világhálón és IRL is, akik messiásként hirdetik, hogy a pozitív hozzáállás mindent legyőz, még a halált is. Az igazság az, hogy pusztán akarni és hinni valamiben, még a WC-re is kevés. Lehet, hogy mindent megteszünk és mégse sikerül az, amit szeretnénk.  Nem lehet minden meccset megnyerni, de annyi igazság van a hippi beszédben, hogy aki nem küzd, aki már fejben feladta, aki negatív áll hozzá bármiként vagy a saját csapata ellen fordul, az már veszített is, ráadásul úgy, hogy igazából nem is próbálkozott. Ne legyünk ilyenek. Az ilyen embereket senki se szereti. Legyünk győztesek, győztesek, akik ha olykor veszítenek is, akkor is méltósággal kezelik és hasznos tapasztalatként élik meg, amiből aztán tanulhatnak. Nem mondtam ugyan konkrét tippeket, stratégiákat, mert úgy gondolom legyen szó bronzról vagy GM-ről, a vereségnek oka HL-ben általában nem ilyen dolgokban keresendő, hanem abban, hogy mennyire képesek az emberek csapatként funkcionálni, ez pedig 1/5 részben rajtunk is áll. Ez az, amit ne feledjünk soha, mert ebből nem csak a játékban, de az életben is profitálhatunk majd.

GL&HF