A 11 perces produkció nem hazudtolja meg a címszereplő videojátékot. Minden apró pocikájáig hozza azt a nyomasztó, lelketlen, helyenként susmussal fűszerezett határellenőrzési procedúrát, amit annyira nagyon szerettünk a Papers, Please-ben. Egy kicsit össze is szorul az ember szíve, amikor felcsendülnek az ismerős dallamok és elkezdenek repkedni az óriási „DENIED” pecsétek.

A filmet Nikita Ordynskiy és Lilya Tkach készítette az eredeti játékot fejlesztő Lucas Pope közreműködésével. Nem újdonság, hogy a népszerű játékokból rövidfilmek készülnek, de ritka az, hogy hivatalosan is elismerik őket, illetve, hogy a fejlesztőket is bevonják a film forgatásába. A Papers, Please rövidfilmjének sikere azt sugallja, hogy gyakrabban is születhetnének ilyen együttműködések.

A film akkor is teljesen élvezhető, és képes minket mondanivalójával gazdagitani, ha egyébként soha életünkben nem hallottunk még a Papers, Please játékról. Ez esetben feltétlen pótoljuk, mert mind a játék, mind a film igen tanulságos és elgondolkodtató tud lenni, s aki nagyon keresi, az még éppen az aktuális világpolitikai vonatkozásait is megtalálhatja a történeteknek.