Az alvászavarok, az alacsonyabb életelégedettség és a rossz önértékelés – csak néhány a negatív mentális egészségügyi következmények közül, amelyeket a kutatások a közösségi médiához kapcsolnak – írta cikkében a Scientific American.

Valahogy ugyanazok a platformok, amelyek segíthetnek az embereknek abban, hogy jobban összekapcsolódjanak és tájékozottabbnak érezzék magukat, egyben hozzájárulnak a magányhoz és a dezinformáltsághoz is.

Amanda Baughan, a Washingtoni Egyetem végzős hallgatója, aki a számítástechnika egyik részterületére, az ember–számítógép interakcióra szakosodott, úgy véli, hogy a több szakterületet érintő (interdiszciplináris) kutatások jobb közösségi platformok és alkalmazások kifejlesztését eredményeznék.

A hallgató nemrégiben bemutatta kutatásának eredményeit, amelyben azt vizsgálta, hogy a közösségi média hogyan váltja ki a pszichológusok által „disszociációnak” nevezett állapotot, vagyis a csökkent önreflexió és a beszűkült figyelem állapotát. Baughan egy interjúban elmagyarázta, hogyan és miért kell az alkalmazásoknak megváltozniuk ahhoz, hogy nagyobb hatalmat adjanak a felhasználók kezébe.

Privát térben jobban megy a konfliktuskezelés

Az interjúban kifejtette, az egyik kísérletben olyan beavatkozást terveztek, amely arra ösztönözte az embereket, akik a kommentszekcióban valamilyen vitás témáról kezdtek beszélgetni, hogy privát üzenetek formájában folytassák a csevegést.

Az embereknek ez nagyon tetszett. Segített megoldani a konfliktusukat, és azt a megoldást utánozta le, amelyet személyesen is alkalmazunk: a nyilvános vitában álló emberek elvonulnak egy privát térbe, hogy megbeszéljék a dolgokat.

Beszélt a „30 perces undortényezőről” is.

Kifejtette, ez az az érzés, amikor az emberek rövid időre meg akarják nézni a közösségi médiát, de aztán rájönnek, hogy eltelt 30 perc. Amikor rájönnek, hogy mennyi időt töltöttek el a görgetéssel, az undor és a csalódottság érzése támad bennük.

A disszociáció ugyanakkor lehet pozitív dolog, különösen, ha magával ragadó élményről, értelmes tevékenységről vagy szükséges szünetről van szó. De bizonyos esetekben káros is lehet, mint például a szerencsejátékok terén, vagy ellentmondásba kerülhet az ember az időgazdálkodási céljaival, például a közösségi média görgetése által.

Egyéni listák és címkék

Arra a kérdésre válaszolva, hogy hogyan csökkentsék a disszociációt, elmondta, a legsikeresebbek az egyéni listák és az olvasási előzmények címkék voltak.

Az egyéni listákban arra késztették a felhasználókat, hogy kategorizálják az általuk követett tartalmakat, például „sport” vagy „hírek” vagy „barátok”. Ezután ahelyett, hogy a Twitter fő hírfolyamával léptek volna interakcióba, csak az ezeken a listákon szereplő tartalmakkal foglalkoztak.

Ezt a megközelítést egy olvasási előzményekkel kapcsolatos közbelépéssel párosították, amelyben az emberek üzenetet kaptak, amikor elolvasták a legújabb bejegyzéseket. Ahelyett, hogy tovább görgetnének, figyelmeztették őket arra, hogy mit láttak már, és így csak a legújabb tartalmakra koncentráltak. Ezek a beavatkozások csökkentették a disszociációt.

Ha csökken a disszociáció, csökken a platformok forgalma?

Baughan megjegyezte, hogy az egyéni listák jelentősen csökkentették az emberek disszociációját, de nem befolyásolták jelentősen az alkalmazások használatával töltött időt. Ez arra mutat rá, hogy az emberek disszociációjának csökkentése nem biztos, hogy ellentétes a közösségi médiavállalatok bevételi céljaival, mint azt ösztönösen gondolnánk.

Azt tapasztalták, hogy az emberek értékelik, ha be tudnak jelentkezni egy platformra, kapcsolatba tudnak lépni azokkal, akikkel kapcsolatba akarnak lépni, a számukra kedves médiát tudják fogyasztani, megtalálják a számukra releváns információkat, majd könnyedén ki tudnak lépni a platformról olyan módon, amely megfelel az időgazdálkodási céljaiknak.

A közösségi média egészséges, értelmes helyet foglalhatna el az emberek életében. De jelenleg nem így tervezik azokat.

„Azt hiszem, van remény arra, hogy a közösségi média dizájnjának viszonylag egyszerű finomításai, például az egyéni listák, változtathatnak a helyzeten” – jelentette ki.

„Tegyük át a felelősséget a vállalatokra”

Emberek ezreit foglalkoztatják azért, hogy rávegyék a felhasználókat arra, hogy felfelé húzzák az ujjukat a képernyőn, és továbbra is azt csinálják, amit eddig. „Tegyük át a felhasználókról a vállalatokra a biztonságos és teljes értékű élmények kialakításának felelősségét” – fogalmazott Amanda Baughan.

„Másodszor, ismerkedjünk meg a már felkínált jóléti eszközökkel. A TikTok rendelkezik egy olyan funkcióval, amely óránként jelzi, hogy már egy ideje görgetsz, és fontolóra kellene venned egy kis szünetet. A Twitteren az egyéni listák olyan funkció, amely már létezik; csak nem alapértelmezett opció. Ha egyre többen kezdik el használni ezeket az eszközöket, az meggyőzheti a cégeket, hogy finomítsák őket” – összegezte.