Ma már a hang alapú internetes kommunikáció teljesen hétköznapi. Játék a barátokkal? Irány a TeamSpeak. Beszélgetés egy távoli barátunkkal vagy családtagokkal? . Ugorjunk fel a Facebookra és beszélgessünk a közösségi oldalon keresztül. Esetleg távmunkában dolgozunk és kommunikálni szeretnénk a főnőkkel vagy a kollégákkal? Gyerünk fel Skypera és már indulhat is a konferencia.
Számos program áll a rendelkezésünkre, hogy a kommunikációs céljainknak legmegfelelőbbet választhassuk ki, de az egész mit sem ér, ha nem vagyunk tisztában alapvető viselkedési szabályokkal és ezzel rossz benyomást keltünk a társalgópartnereinkben. Most tényleg nem fogunk tematikusan kitérni, hogy milyen virtuális közegben és közösségben mit ildomos és mit nem, csak néhány tényleg mindenki számára nyilvánvalónak kéne lenni alapvetést hintünk el.
Az egyik ilyen, hogy még mielőtt elindítanánk bármilyen hívást, mindig győződjünk meg róla, hogy a hangbeállításaink (input/output) megfelelően konfiguráltak. Egyrészt nem árt, ha halljuk is a másik embert, másrészt senki se kíváncsi a másik rossz, recsegő mikrofonjából érkező borzalmakra, és az se kedves dolog, ha kinyírjuk valaki dobhártyáját, mert hangosan felejtettük magunkat.
A másik fontos dolog, amit szintén még azelőtt érdemes megvizsgálni, mielőtt elindítanánk a kommunikációt, hogy milyen környezetben ücsörgünk. Egy zajos plázából akarunk bejelentkezni vagy épp a vonaton utazunk? Ma már nagyon jó zajszűrő mikrofonok vannak, de azért csodát ezek se tudnak tenni. Még ha otthon is vagyunk, de a szomszédba fúrnak, vagy mellettünk bömböl a TV, akkor minden esetben törekedjünk arra, hogy ezek a zajok ne, vagy legalább a lehető legkevésbé szűrődjenek át a beszélgetőpartnereinkhez. A legjobb ha egy csendes helyre húzódunk vissza, ahol zavartalanul beszélgethetünk.
Nagy segítség lehet a zajok kiszűrésében, ha PUSH-TO-TALK beállítást alkalmazunk. Ez egyébként is szinte minden esetben javallott, mert nem tudhatjuk mikor rúgja ránk az ajtót a nagy ő és teper le minket, aztán nem biztos, hogy ez a hangkonferenciában résztvevő összes embernek hallania kell. Ugyanez érvényes a bejövő telefonhívásainkra. A telefonokat egyébként is ilyenkor tegyük messzebb, mert bejövő hívás esetén interferencia jön létre, ami zavaró búgó hangot eredményez.
Ha mégis balga módon úgy döntünk, hogy nem használjuk a nyomógombos megoldást, akkor különösen figyeljünk rá, hogy ne együnk a mikrofonnál, ne ásítsunk bele, ne böfögjünk bele, ne tegyünk semmi olyat, amit élő szóban se illene. Az élő kommunikációra vonatkozó illemszabályoknak, minthogy nem vágok a másik mondandójába, nem használók trágárságokat stb. stb. itt is épp úgy érvényeseknek kéne lennie. Ha belépünk egy voice chat szobába vagy új kommunikációt nyitunk valakivel, akkor érthetően köszönünk. A beszélgetés lezárásaként pedig elköszönünk. Ha eme két végpont között kell távoznunk, mert például hív minket a természet, akkor azt illően jelezzük. Ezeknek az alapvető szabályoknak a betartása nem csak azért fontos, mert így illik, de lényeges visszacsatolások a beszélgetőpartnerek felé. Képzeljük csak el, hogy meghívnak minket egy asztalhoz a barátaink, ahova mi köszönés nélkül lehuppanunk, véletlenszerűen belekiabálunk a már éppen zajló beszélgetésbe, aztán kisvártatva szó nélkül otthagyjuk őket. Na pont ilyen abszurd és illetlen valakire rácsapni a mikrofont.
Az internetes kommunikáció egymástól nagy távolságra lévő embereket hozhat egymáshoz közel, ugyanakkor mégis sokan a személyes kontaktus hiánya miatt elfeledkeznek arról, hogy valódi-hús vér emberekkel beszélnek és ennek megfelelően is kellene viselkedni. Ne legyünk ilyenek. Legyünk tekintettel a másik emberre a vonal végén, és adjuk meg neki legalább azt a minimális tiszteletet, amit mi is elvárunk.
