A Dawn of War 3 fiatalságunk egyik kedvenc RTS sorozatának a folytatása, ami egy jó időre elhitette velünk, hogy még van remény az RTS műfaj számára. Remek trailerek, hangulatos animációk és apró részletességgel kidolgozott karaktermodellek mind azt sejtették, hogy a csalódást keltő második rész után, a harmadik rész képes lesz feléleszteni a Warhammer 40k univerzumából táplálkozó valós idejű stratégiát, de nem így lett. Nem feltétlen azért, mert rossz munkát végzett volna a fejlesztők csapata, csak nem azt a játékot készítették el, amit a közösség várt.

A legnagyobb baj, hogy a Dawn of War 3 a mai MOBA műfaj sikerét akarta meglovagolni. Ez elsőre nem tűnt rossz ötletnek, pláne azoknak, akik a MOBA játékokat is szeretik, de valójában a MOBA inspirálta többjátékos mód többet ártott, mint használt a címnek. A W40k rajóngok egy specifikus játékélményt vártak volna a sorozattól, amit látványában, hangulatában, zenéivel és hangjaival, karaktereivel tökéletesen képes lett volna szállítani a DOW3, csak pont a játékmenet újítása az, ami nem vált be. Jobb lett volna maradni az eredeti receptnél. A játék fejlesztése során a fejlesztők azon voltak, hogy az első és a második rész rajongóit is kielégítsék, legalábbis szavakban. A játék gyökereihez visszanyúló taktikai mechanizmust és a második rész egyetlen előnyeként felhozható fedezékrendszert ígértek, de az eredmény valami olyasmi lett, amit senki se kért. Ez a hatalmas melléfogás végül azt eredményezte, hogy a játék megjelenése után rögvest a feledés homályába is merült, pedig milyen sokat vártunk tőle. Szomorú.